MOST ÉPP
INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz:
fb,
mail,
flickr
WEBBARÁTOK
2009
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2008
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)
2009. október 13.
Hosszú hétvége Valenciában
Szeptember 9-e Día de la Comunitat Valenciana, azaz a valenciaiak „nemzeti” ünnepe, 12-e pedig Día de la Hispanitat, ezen a napon ünneplik a spanyolok, hogy felfedezték Amerikát. (Az itt élő latin-amerikaiak azért ezt egy kicsit rossz szájízzel élik meg, mert ezzel részben az ő országaiknak leigázását is ünneplik…) Az egyik tartományi, a másik nemzeti ünnep, úgyhogy duplán hosszabbított hétvégénk volt, ki is használtam, és hová máshová érdemes menni a valenciai közösség napján, mint Valenciába?
A csütörtöki bulinapot tehát kihagytam, hogy pénteken fel tudjak kelni időben, és elérjem a kilencórás buszt Valenciába. Felkelni sikerült, meg is találtam a megfelelő buszmegállót, mert a pályaudvar a világ másik végén van… viszont a busz nem jött. Miután senki nem tudta, miért, valaki telefonált a pályaudvarra, és megtudtuk, hogy kilencedikén nem ünnepnapi, hanem szombati menetrend szerint járnak a buszok, semmi gond, tízkor van egy. Dél körül ott voltunk Valenciában, felhívtam Lorenát és Juan Josét, új mexikói barátaimat (Alcoyban kezdték a félévet, de átmentek a valenciai campusra), akik nagyon kedvesen felajánlották, hogy aludhatok náluk. Elmagyarázták, hogy jutok hozzájuk, metróval nagyon egyszerűen eljutottam. Lepakoltam, megismertem a lakótársukat, Cynthiát, ebédeltünk, aztán együtt elsétáltunk a történelmi belvárosba az egész várost átszelő parkon, a Jardínes del Túrián keresztül. A belvárosban mindenféle színes öltözékekben vonultak fel, hasonlóan az alcoyi Moros y Cristianos-hoz. Estére értünk haza, filmet néztünk, és vártuk, hogy megérkezzen két mexikói lány, akik aztán úgy is döntöttek, hogy ott maradnak az albérletben.
Szombaton az Oceanográfic-ot néztük meg. Rengeteg tengeri állat: belugák, tengeri tehenek, cápák, világító medúzák, ráják, delfinshow, satöbbi. Utána még csináltunk pár képet a Ciudad de las Artes y Ciencias-ban (azaz a művészetek és tudományok „városában”, ami egy nagy múzeumegyüttes), aztán vacsoráztunk: pénteken mexikóit ettünk, úgyhogy rajtam volt a sor, összeütöttem egy rakott krumplit – ez mindig beválik, nagyon ízlett mindenkinek (bár az itteni „tejföl” nem a legjobb hozzá).
Este mentünk bulizni, na jó, csak szolidan... Minden harmadik sarkon szórólapokat meg ingyenbelépőket (vagy akciós belépőket…) osztogattak, hogy menjünk az ő diszkójukba, és volt olyan mázlink, hogy egy srác mind az ötünknek ingyen mojito jegyet adott, ráadásul Lorena véletlenül hatot mondott, amikor a pultos csaj megkérdezte, hogy hányat is kértünk. Egy kicsit még ácsorogtunk ott, de igazából már hullafáradtak voltunk az egész napi mászkálástól… mentünk tovább, hátha találunk valami jó helyet. Végülis nem nagyon találtunk. És útközben megkérdezte tőlünk egy túlságosan mosolygós csaj, hogy kérünk-e hasisos sütit. Hát igen, szabadelvű spanyolok… az erkélyszomszédunk virágcserépben termeszti a marihuánát… zárójel bezárva.
Vasárnap korán felkeltem, és amíg a többiek átaludták a délelőttöt és a fél délutánt, újabb sétát tettem a központban. Plaza de Toros (a bikaviadalok „stadionja”), La Lonja de la Seda (azt hiszem, nagyon régen kereskedelmi központ volt), Plaza del Ayuntamiento (a városháza és a hozzá tartozó tér plusz egy szökőkút), fagyiztam, sétáltam szűk és kevésbé szűk utcákon, kipróbáltam a hagyományos spanyol horchatát, ami egy mogyoróféléből készült sűrű, édeskés, törtfehér színű ital. Nem mellesleg nagyon finom. Ha már az ízeknél tartunk, és Valenciáról van szó: természetesen ettem igazi valenciai paellát.
Délután elnéztünk a tengerpartra. A víz azért elég hűvös volt, úgyhogy éppen csak belelógattam a lábam. Igazából fürödtem is volna, de már késő volt, este hat körül már kicsit lehűl a levegő, és széllel együtt nem olyan kellemes, ha vizes az ember… (Oké, lehűlt, de azért még mindig bőven 23 fok fölött volt.) A tenger gyönyörű kék, ehhez hasonló színt utoljára akkor láttam, amikor Horvátországban nyaraltunk, ami már évekkel ezelőtt volt.
Fényképeztem sokat, a képeket itt találjátok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
***
