MOST ÉPP
INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz:
fb,
mail,
flickr
WEBBARÁTOK
2009
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2008
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)
2007. december 18.
Mese a mosolygós királylányról
Élt egyszer valahol egy mosolygós királylány. Az emberek nagyon szerették, mert mindig mosolygott. Mosolygott télen és nyáron, mosolygott reggel és este. Mosolygott akkor is, amikor sírni lett volna kedve. Azt beszélték, hogy a királylány ismert egy tündért, akinek varázsereje volt, és ő ajándékozta meg ezzel a különleges képességgel. De ez nem volt igaz. A tündérnek nem is volt varázsereje. Egyszerű volt a titka: amikor ránézett a királylányra, nem tudott mást, csak mosolyogni - ahogy mindenki más. A barátai is mind mosolyogtak, mert ő mindenkinek mosolyt csalt az arcára.
Aztán egy őszi reggel a királylány arra ébredt, hogy elfelejtett mosolyogni. Nézett hosszasan az aranykeretes tükrébe, de hiába kereste a mosolygó szájat: csak síró szemeket látott. Egész nap nem sikerült mosolyognia. Sem reggel, sem délben, sem este. Senki, még ő maga sem tudta, mi ennek az oka. A barátai csodálkoztak, és már ők sem mertek mosolyogni, nehogy megbántsák vele a mosolygós királylányt. Remélték, másnapra elmúlik, és a királylány ismét mosolyogva ébred.
Ám a következő reggel is csak síró szemeket látott mindenki. És így ment ez egy egész hétig, aztán még egy hétig, aztán még egy hétig... aztán még egy hétig... és még ki tudja, hány hétig.
A tündér nagyon megharagudott a királylányra. Nem értette meg. Önző volt. Ő mosolyogni akart. Nem kereste, miért nem mosolyog a királylány, csak azt kérte, hogy mosolyogjon. De semmi nem változott.
Az emberek hiába kérdezték a királylányt, hogy mi történt, ő nem felelt. Talán ő maga sem tudta. Fáradt volt. Fájt neki az őszi eső és a madarak lármázása.
***
Egy valami nagyon különös volt. A királylány úgy érezte, senki nem veszi észre, hogy már nem mosolyog - és hogy senki nem foglalkozik vele. Azt hitte: az emberek nem látják a könnyeket, hiszen átlátszóak.
***
Egy téli délután - hosszú idő után - elment hozzá a tündér. Már egyáltalán nem volt mérges a királylányra. Elmondta neki, hogy már nem hibáztatja semmiért, és hogy ő akkor is szereti, ha nem mosolyog. Kibékültek.
Azon az éjjel a királylány a mesemondó királyfival beszélgetett. Szerette hallgatni, mindig nagyon tanulságos meséket mondott a királylánynak. Ám most nem a királyfi mesélt, hanem a királylány. A királyfi meséiről.
És egyszer csak elkezdett mosolyogni. És csak mosolygott és mosolygott... és másnap megint mosolygott. Attól a naptól fogva mosolyogva feküdt és mosolyogva kelt.
***
Így született a mese a mosolygós királylányról, aki mesét mondott a mesemondó királyfinak. És mosolygott.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
***
