MOST ÉPP
INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz:
fb,
mail,
flickr
WEBBARÁTOK
2009
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2008
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)
2010. január 5.
Andalúzia III. - Ronda
Ha a spanyolok tudnák, hogy mit jelent a "ronda" magyarul, biztos nem úgy hívnák Rondát... :) 26-án dél körül ért oda a vonatom Cádizból. Az eső továbbra is esett, az időjárással nem volt szerencsém...
A pályaudvar csomagmegőrzőjében hagytam a táskám, és - lassan már írhatom, hogy szokás szerint - egyik kezemben esernyővel, másikban fényképezőgéppel, elindultam felfedezni az andalúz kisvárost.
Barátságos kis utcák, narancsfák, az andalúz városok jellegzetes varázsa... és akkor egyszercsak megérkeztem a Puente Nuevo-hoz (Új híd), ami a Tajo folyócska völgyén ível át. Na, ami ott van, azt nem nagyon lehet szavakkal leírni. Hatalmas, tényleg óriási szikladarabok, mintha nem is emberi méretekhez tervezte volna a természet, hanem valami óriások földjére. Rájössz, hogy milyen kicsi vagy, és hogy ez akkora, hogy le se lehet fényképezni...
Sajnos a kilátó-rész le volt zárva, úgyhogy magáról a hídról nem sikerül olyan jó képeket csinálni, a sziklák meg hatalmasak, na, azért ne maradjatok kép nélkül:
***
2010. január 4.
Andalúzia II. - Cádiz
25-én reggel majdnem lekéstem a buszt Cádizba. Úgy gondoltam, van negyed órám a busz indulásáig, kényelmesen elvillamosozom öt perc alatt és még várnom is kell. Csak azt nem tudtam, hogy Karácsonykor az első villamos pontban reggel 9-kor indul, úgyhogy rohanás gyalog a buszpályaudvarra. Elértem, összesen ketten voltunk a buszon, meg a sofőr.
Cádizban először nem tudtam, hol vagyok a nem létező térképen, aztán elindultam találomra egyik irányban, majd 50 méter után úgy döntöttem, hogy az az irány nem jó. Találtam egy angol nyugdíjas turistacsoportot, arra mentem, amerre ők elindultak. Ezt tudom ajánlani mindenkinek, mert bejött! Nagyjából a történelmi belvárosban voltam. Igazából az is 200 méterre volt csak a pályaudvartól, csak másik irányban.
Még csak picit esett az eső, úgyhogy sétáltam picit, az utcaneveket azért figyelve, hogy megtaláljam Cádiz egyetlen olyan szállását, ahol 20€ alatt meg lehet úszni az éjszakát, az egyetlen hostelt a városban. Nem kellett sokáig keresnem, kb. a második keresztutca volt.
Ágyat foglaltam, kicsit beszélgettem a szobatársaimmal. Két amerikai lány, testvérek, egy hónapot utazgatnak hatalmas hátizsákokkal Dél-Európában. (De jó, ilyet -máshol- mi is csináltunk!)
Fogtam a fényképezőgépemet és az esernyőmet, és elindultam terv nélkül. Nagyjából körbejártam a félszigetet, autofókusszal fényképeztem, bal kezemben esernyő, jobb kezemben a Nikon. Iszonyúan zuhogott az eső, a tenger tombolt, és nem volt szép kék, hanem így nézett ki:
Csizmám, nadrágom elázott, úgyhogy a nap további részében a hostelben száradtam. A tulaj angol, van egy német recepciós srác, két izraeli lány, akik állandó vendégek vagy inkább már kisegítők, meg egy spanyol utcazenész, aki szintén állandó lakos. Nagy közös ebédfőzés és ingyen ebéd volt, ami nagyon jólesett, főleg egy esős karácsonyi délutánon, messze bárkitől, akit pár óránál több ideje ismerek.
A többi karácsonyi utazóval is nagyon jókat beszélgettem. Volt egy holland nő, aki biciklizni szeretett volna, de esőben ugye nem lehet... meg volt négy szlovén erasmusos, akik egyébként Valenciában tanulnak, és az egyik csaj júliusban végigjárta Mexikónak azt a felét, ami nekem még hiányzik.
Jól éreztem magam a hostelben, igazán otthonos hely, ha valaki Cádizban jár (érdemes elmenni, mert nagyon szép!), és nem tudja, hol aludjon, akkor ott! (Casa Caracol.) És még kályha is volt!
***
2010. január 2.
Andalúzia I. - az útvonal és Sevilla
Dél-Spanyolország egyike azoknak a helyeknek, amelyeket mindenképpen látni akartam, amíg még itt vagyok. Andalúzia néhány fontosabb városát választottam tehát úticélként Karácsonyra. Bár nem minden alakult a legjobban, még így biztos vagyok benne, hogy nem választottam rosszul.
Ez volt az útvonal:
Első nap (dec. 23-án) Alicantét néztem meg. Kellemes tengerparti város, és Santa Bárbara várából lélegzetelállító kilátás nyílik a tengerre.
Délután a kikötőben sétáltam, churrost ettem és forró csokit ittam hozzá. Este hétkor indult a buszom Sevillába.
A buszút hosszú volt és fárasztó, ráadásul Murciában várni kellett két órát az átszállásra, és én buszon nem sokat tudok aludni, úgyhogy kicsit fáradtan érkeztem másnap reggel Sevillába, ráadásul reggel fél kilencig nem nagyon világosodott ki, és csöpögött az eső. Kilenc körül megreggeliztem egy kis kávézóban a székesegyháztól két utcára, és megkérdeztem, hol van az az utca, ahol hostelt foglaltam. Egy sarokra volt onnan, szerencsém volt, ott hagyhattam a táskámat, és indultam is várost nézni.
Az Alcázarral kezdtem, ott elmászkáltam jó másfél órát legalább. Aztán megnéztem a Giraldát (a székesegyház harangtornyát) és a székesegyházat, de belülről nem nagyon tudtam körbejárni, mert mise volt.
Útba ejtettem a bikaviadal-arénát kívülről (jó nagy), bár én annyira nem értek egyet ezzel a "szórakozással"... aztán megnéztem a Torre de Oro-t (aranytorony) és Sevilla folyóját, a Guadalquivirt. Kellemeset sétáltam a folyóparton és az óvárosban (Barrio de Santa Cruz). Sevilla gyönyörű, nagyon hangulatos, és az utcái tele vannak narancsfákkal.
Késő délután úgy gondoltam, megnézem a Plaza Españát. Annyira nem volt jó ötlet, mert mire odaértem, elkezdett zuhogni az eső, ráadásul a fele le is volt zárva.
A hostelbe visszaérve a konyhában találkoztam brazil és kolumbiai utazókkal, akik meghívtak, hogy töltsem velük a Karácsony estét. Főztünk, finomakat ettünk és jó bort ittunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Kellemesen töltöttem a huszonnegyedikét!
***
2010. január 2.
Konzerv tonhal, hogy simán vegyük az akadályokat
A szilvesztert román barátnőimmel és az ő román és spanyol barátaikkal töltöttem, itt, Alcoyban. Ahhoz képest, hogy öt percre lakunk egymástól, sikerült jól megázni, mire odaértem - pedig amikor kiléptem az ajtón, még alig esett...
A román lányoknál mint mindig, most is palacsinta volt és mojito. Éjfél előtt elállt az eső, hogy kimehessünk a főtérre a várossal bulizni. A Santa María templomra kivetítették a visszaszámlálást, volt zenebona és tűzijáték, és persze tizenkét szőlőszem, amit éjfélkor a tizenkét harangszóra kell megenni. Utána pezsgő, és román szokás szerint hal, hogy olyan simán vegyük az akadályokat az újévben, ahogy a hal úszik a vízben. Nem tudom, hogy tradicionálisan konzerv tonhalat esznek-e, nem túl elegáns megoldás, de nekem tökéletesen megfelelt!
A színpadon valami helyi banda játszott, úgy látszik, Alcoyban nincs normális énekes, mert akiket eddig hallottam, mind jól zenéltek, csak az énekesük nem tudott énekelni. Egy darabig ordítottuk velük meg a teli térrel a slágereket, aztán elmentünk táncolni hajnalig a Casablancába (tudjátok, ahol a török fiú fejest ugrott az éjszakába.)
BÚÉK mindenkinek!
***