MOST ÉPP
INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz:
fb,
mail,
flickr
WEBBARÁTOK
2009
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2008
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)
2010. január 15.
A szerkesztőség üzen
Másmilyen színű lett egy picit a blog, kicsit más stílusú is. Egy valamit mondjatok meg: legyen-e nagyobb a betű, vagy ez így olvasható?
Kommentelni ugyanúgy lehet, mint eddig (bejelentkezve sajnos, tudom én, hogy lusták vagytok ilyesmihez, ez van, a blog.hu szerint ez jó, az más kérdés, hogy mire), csak rá kell kattintani a bejegyzés címére, és az alján ott a doboz.
A háromkirályos képekkel meg még tartozom, még jó, hogy tegnap nem mondtam, melyik este jönnek a képek. ;)
***
2010. január 14.
Lovas felvonulás tevén
Spanyolországban a téli ünnepeknek nincs vége Szilveszterkor, csak utána jön a gyerekek számára talán legfontosabb: los reyes magos, azaz a három királyok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) eljövetele. A napkeleti bölcsek január 6-án hajnalban ajándékozzák meg a gyerekeket.
A gyerekek levelet írnak a királyoknak, hogy mit kérnek tőlük. Segédjeiknek itt Alcoyban január 4-én lehetett odaadni a leveleket a főtéren, ha jól tudom, szamáron érkeztek, vagy szamár húzta kocsin, nekem ez sajnos kimaradt.
Amit viszont nem hagytam ki, az ötödikén este a hozzá tartozó "lovas" felvonulás (a cabalgatát legalábbis én így fordítanám), bár a keleti királyok tevegelnek... :)
Spanyolországban ez a hagyomány Alcoyban nyúlik vissza a legrégebbre. A menet pont román barátnőim erkélye alatt vonult el, úgyhogy természetesen végignéztük. Rengeteg gyönyörű jelmez, fényes anyagokból, gazdag díszítéssel, két-három rezesbanda, ütősök, táncosok, és persze rengeteg ember az utcákon.
A keleti bölcseket néger apródjaik kísérik - jelen esetben feketére mázolt spanyolok, rengeteg volt belőlük! Az apródok hatalmas piros létrákkal és nagy kartondobozokkal rohangálnak, aztán amikor a királyok elvonultak, a létrákat az erkélyekhez támasztják, és nagy kartondobozostul felmásznak-bemásznak.
Az egész ünnepély alatt a három királyok, apródjaik és egyéb segítőik édességeket dobálnak szét a népnek. Nekünk sajnos nem jutott, ez a hátránya egy második emeleti erkélynek... És van még valami, ami nem jut mindenkinek: minden gyerek álma, egy puszi az egyik királytól.
A hagyományhoz hozzá tartozik a roscón de reyes (királyok kalácsa), amelyet jan.6-án reggel esznek. Érdekesség, hogy a rossz gyerekeknek a királyok szenet hoznak - pontosabban egy sötétszürke édességet, amely külsőre nagyon hasonlít a szénre.
Azt hallottuk egy kisfiútól, hogy a tengerparton állítólag a tenger felől, hajón jönnek a három királyok.
Este jönnek a képek.
***
2010. január 12.
Mert egy kép többet mond...
...ezért feltettem sokat.
2009. dec. 24-27. Andalúzia (Sevilla, Cádiz, Ronda, Granada)
Még tartozom képekkel, de arról (oké, elárulom, tevegelő háromkirályokról) még nem is írtam. Türelem, vizsgaidőszak van... (Köszönöm a kérdést, már ha volt :), eddig még egy vizsgám se volt, ma délután lesz az első.)
***
2010. január 7.
Andalúzia IV. - Arról, hogy miért nem láttam rendesen Granadát
26-án estefelé értem Granadába, direkt nem maradtam Rondában, abból a megfontolásból, hogy így legalább két este is élvezkedhetek gasztronómiai értelemben, ugyanis nagy hírük van a granadai tapas bároknak. Ezek olyan sörözők-borozók, ahol mindenféle kis adag ételeket adnak az ital mellé - és a különlegességük Granadában az, hogy ingyen! Ezek lehetnek sajttal töltött pici sült paprikák, mindenfélével töltött tészták, mézes-fűszeres csirkeszárnyak, és még sok más... Szóval úgy terveztem el, hogy majd szombaton és vasárnap este is egy-egy tapas bárt célba veszek.
Ehhez képest úgy érkeztem meg Granadába, hogy már éreztem, valami nincs rendben a gyomrommal, csak valami szállást akartam találni, az elsőt, ami nem drágább 20 eurónál.
Valami rosszat ehettem, vagy ami még valószínűbb, hogy bekaptam valami vírust. Este olyan rosszul éreztem magam, ahogy még soha, epét hánytam, felhívtam apát, mit kell ilyenkor csinálni... Pedig ez a "bajom van-hazatelefonálok" nem szokásom, de gondoltam, ez már kicsit komolyabb, azért jó lenne túlélni az éjszakát.
Ha lázam van, menjek kórházba. (Nem volt, bár én úgy éreztem, mintha legalább 39 fokos lenne...) Igyak vizet, de kiskanállal, vagy inkább cseppenként, de hiába cseppenként ittam, öt perc múlva azt is kihánytam. Ezt eljátszottam úgy háromszor, aztán kicsit jobb lett, az éjszaka folyamán sikerült másfél deci vizet elfogyasztanom. Reggelre annyira szomjas voltam, hogy felhívtam apát, ihatok-e többet... Ihattam, és kellett ennem valami sós kekszet. Hát arra még nem nagyon vágytam, de estig négyet azért megettem.
Közben láttam az Alhambrát, ami hatalmas és gyönyörű, meg a székesegyházat, és a történelmi belváros egy részét. Az Albaicín-negyed sajnos kimaradt, pedig az is a kihagyhatatlan kategóriába tartozik, de hát alig éltem. Fotó se sok készült, pedig lett volna mit fényképezni...
Aztán délután már nem néztem semmit, elmentem a buszpályaudvarra, és ott ültem estig, bár elég hideg volt (10 fok). Másra nem nagyon volt erőm...
Újabb éjszakai buszozás, hajnali ötre Alicante, újabb két óra várakozás a buszra, és reggel fél kilencre már itthon voltam. Eredetileg tervben volt, hogy meglátogatom egyik barátnőmet Alteában, ami egy -állítólag nagyon szép- tengerparti falu, de annyira fáradt voltam, hogy inkább kihagytam...
Most már jól vagyok.
(A képekről nem feledkeztem meg, csak még nem volt időm...)
***