MOST ÉPP
INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz:
fb,
mail,
flickr
2009
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2008
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)
2010. január 7.
Andalúzia IV. - Arról, hogy miért nem láttam rendesen Granadát
26-án estefelé értem Granadába, direkt nem maradtam Rondában, abból a megfontolásból, hogy így legalább két este is élvezkedhetek gasztronómiai értelemben, ugyanis nagy hírük van a granadai tapas bároknak. Ezek olyan sörözők-borozók, ahol mindenféle kis adag ételeket adnak az ital mellé - és a különlegességük Granadában az, hogy ingyen! Ezek lehetnek sajttal töltött pici sült paprikák, mindenfélével töltött tészták, mézes-fűszeres csirkeszárnyak, és még sok más... Szóval úgy terveztem el, hogy majd szombaton és vasárnap este is egy-egy tapas bárt célba veszek.
Ehhez képest úgy érkeztem meg Granadába, hogy már éreztem, valami nincs rendben a gyomrommal, csak valami szállást akartam találni, az elsőt, ami nem drágább 20 eurónál.
Valami rosszat ehettem, vagy ami még valószínűbb, hogy bekaptam valami vírust. Este olyan rosszul éreztem magam, ahogy még soha, epét hánytam, felhívtam apát, mit kell ilyenkor csinálni... Pedig ez a "bajom van-hazatelefonálok" nem szokásom, de gondoltam, ez már kicsit komolyabb, azért jó lenne túlélni az éjszakát.
Ha lázam van, menjek kórházba. (Nem volt, bár én úgy éreztem, mintha legalább 39 fokos lenne...) Igyak vizet, de kiskanállal, vagy inkább cseppenként, de hiába cseppenként ittam, öt perc múlva azt is kihánytam. Ezt eljátszottam úgy háromszor, aztán kicsit jobb lett, az éjszaka folyamán sikerült másfél deci vizet elfogyasztanom. Reggelre annyira szomjas voltam, hogy felhívtam apát, ihatok-e többet... Ihattam, és kellett ennem valami sós kekszet. Hát arra még nem nagyon vágytam, de estig négyet azért megettem.
Közben láttam az Alhambrát, ami hatalmas és gyönyörű, meg a székesegyházat, és a történelmi belváros egy részét. Az Albaicín-negyed sajnos kimaradt, pedig az is a kihagyhatatlan kategóriába tartozik, de hát alig éltem. Fotó se sok készült, pedig lett volna mit fényképezni...
Aztán délután már nem néztem semmit, elmentem a buszpályaudvarra, és ott ültem estig, bár elég hideg volt (10 fok). Másra nem nagyon volt erőm...
Újabb éjszakai buszozás, hajnali ötre Alicante, újabb két óra várakozás a buszra, és reggel fél kilencre már itthon voltam. Eredetileg tervben volt, hogy meglátogatom egyik barátnőmet Alteában, ami egy -állítólag nagyon szép- tengerparti falu, de annyira fáradt voltam, hogy inkább kihagytam...
Most már jól vagyok.
(A képekről nem feledkeztem meg, csak még nem volt időm...)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
***