MOST ÉPP
INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz:
fb,
mail,
flickr
WEBBARÁTOK
2009
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2008
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)
2009. szeptember 13.
Második fejezet, amelyben a török srác fejest ugrik az alcoyi éjszakába
Szeptember 13. vasárnap van, de most nincs itthon internetem (hétvégén úgy látszik, elutazik a szomszéd, aki nem védi le a wifijét, és ki is kapcsolja…), az egyetemi wifihez meg mindenféle proxybeállítások kellenek, amit majd csak jövő csütörtökön magyaráznak el nekünk, úgyhogy az sem oké. El tudnék menni az Alzamorába (centro comercial, magyarul pláza), ott is van wifi, (vagy igazából ha kiülnék az utcára, egy idő után találnék), de annyira nem fontos, meg most lusta vagyok. Pontosabban fáradt, de erről majd egy kicsit később.
Pénteken voltam a suliban regisztrálni, megkaptam az orientation week programját kinyomtatva, kaptam felhasználónevet meg jelszót az egyetemi hálózathoz, mi még… vettem mobilt, a számomat el lehet kérni e-mailben, vagy apától, vagy facebookon meg lehet nézni. Smsre válaszolok, mert az nem drága. Itt olcsóbbak a tarifáim, mint otthon… mindenkit mindig ugyanannyiért hívok meg az sms is ugyanannyi, 9,28 cent, ami most úgy 27 jmf (jó magyar forint :P) lehet nagyjából. Nemzetközit 39 centért hívok. Ja, és másodperc alapú. Van a mobilon net is, ugye így sikerült feltölteni a képeket, na, az sem drága, kb. 7 képet feltölteni facebookra 12 centbe került, ami jóval olcsóbb, mint egy mms :) a mobilom amúgy szép, jó és okos, nokia 3120 classic (ami szintén olcsóbb volt, mint az otthoni ára). Szóval ilyen technikai cuccokat venni nem rossz errefelé. Voltam fotósboltban is, kérdeztem a Nikon D3000-et, de mondta a csaj, hogy karácsony előtt ne nagyon számítsak rá, mert a Nikon España általában később vezeti be a piacra az új termékeket, mint a Nikon Europe… (érdekes, Magyarországon már van!, csak amennyiért otthon adják, annyiért én nem veszem meg.) Szóval szerintem egy D60-as lesz, ami ha jól láttam, akkor netről rendelve 400 euró (itt a fotósboltban 450), és jön hozzá tok is meg plusz memóriakártya.
Persze mindez csak akkor, ha végre átutalják az ösztöndíjamat, addig nem nagyon tudok költekezni. Ja, amúgy vannak durva dolgok, az én szerény 370 euró/hó ösztöndíjamhoz képest az egyik török srác 700at kap, mert még egy „kicsit” a sulija is hozzátett… na, annyiból meg is lehet élni Spanyolországban, 370ből nehézkes, főleg akkor, ha utazni is akar az ember.
Mert ugye utazni is kéne már, még most kéne tengerpartra menni, amíg viszonylag nyár van, mert novemberben nem hiszem, hogy 40 fok lesz, de szerintem még 20 se. El szeretnék jutni legalább Alicantéba még szeptemberben, meg mondjuk Benidormba. Októberben megyek Barcelonába egy hosszú hétvégére (legalábbis én majd meghosszabbítom azt a hétvégét :P), a többi még kiderül.
Amúgy nagyon jó idő van még mindig, este azért hűvös (14-15 fok), de nappal 20+. Fiúknak üzenem, hogy Spanyolországba kell jönni, mert itt a lányok az inghez nem hordanak nadrágot. =)
Egy kis hangulatjelentés: az emberek nagyon lazák, nyugi van és nincs rohanás, ez nagyon szimpatikus. Persze ennek megvannak a rossz oldalai is, pl. egy és négy között ne nagyon akarj semmit csinálni, mert akkor ebéd van meg szieszta, és zárva van minden. Viszont este nyolc-kilenckor még simán lehet. Vasárnap ugyanúgy minden zárva, ne is próbálkozz.
Taxit találni szieszta idején szombaton, na az sem egy egyszerű dolog, pedig nekünk kellett, mert a török srácok (Ahmet és Hayri Ankarából) és Gábor (PE-GTK) költöztek, a város egyik végéből a másikba. Úgy definiálhatnám, hogy központi koli és Dózsaváros táv, amit bőröndökkel azért nem olyan jó buli megtenni. A három taxi telefonszám közül csak egy vette fel, az is 8 euró volt, de eljutottunk, én meg segítettem nekik, mert a mentoruknak el kellett mennie, és azért valaki csak legyen velük, aki tud spanyolul.
(Hm, miközben írok, a macska nem hagy békén, fura szerzet, szerintem nem leszünk jóban, mert néha fél tőlem, néha jön hízelegni, néha meg ha hízeleg és megsimogatom, meg akar harapni a dög. Mondom én, hogy kétszínűek.)
Szombat este megvolt az első buli is, Josénál alapoztunk (fél 12), aztán elmentünk egy bárba (fél 3), aztán egy másikba (?), a Casablancába, ami inkább diszkó volt. Spanyolországban az emberek elég későn mennek bulizni, kettő előtt állítólag semmi nincs. Főleg erasmusos arcok voltak, spanyolokat még nem nagyon ismerek, még nem kezdődött el a suli.. A helyek nagyon jók voltak, a zene is, táncoltunk, jól éreztük magunkat, egészen addig, amíg az egyik török srác, Hayri le nem esett a galériáról a földszint bárpultja mögé. Én nem is láttam, csak azt, hogy az egyik pillanatban még táncolt, és mire visszanéztem, már nem volt ott, páran mutogattak lefelé, lenéztünk és a bárpultban a srácok már mondták is, hogy gyorsan menjen le valaki, aki vele van, mert nagyon nincs jól. Felsegítették, valami raktáron keresztül meg hátsó kijáraton kivezettek minket az utcára, és elmagyarázták, hogy jutunk el a Fábrica nevű sürgősségi ellátóba. Ahmet, Gábor és én támogattuk, bár menni tudott, eszméleténél volt, csak a feje vérzett hátul egy picit. Kis keresgélés után megtaláltuk a helyet, ahol nagyon segítőkészek és rendesek voltak, megtisztították, infúzióra tették, hányt, félt, egyfolytában azt mondogatta, hogy a szüleit akarja meg Törökországba akar menni, és hogy rosszul érzi magát, én meg próbáltam egyszerre nyugtatni és válaszolni a doktornő kérdéseire, meg még ráadásul fordítani is – na, szóval sokkal könnyebb lett volna, ha két szám van és egyszerre kétfélét tudok beszélni. :)
A Fábricából hívtak egy mentőt, és a kórházba küldték radiográfiás vizsgálatra. (Vagy röntgenre? Vagy az ugyanaz?) Nekünk persze fogalmunk sem volt, hol vagy egyáltalán merre van a kórház, csak azt tudtuk, hogy messze. Próbáltam hívni egy taxit, de az nem tudott jönni, de találtunk egyet közben az utcán. A kórházban felvették a srác adatait nagyjából, az itteni lakcímről fogalmunk sem volt, mert aznap délután költöztek be, de aztán elmagyaráztam, hogy hol van, a házszámra meg emlékeztem, szóval kibarkochbáztuk. Ott azt mondták, várjunk, vártunk sokat, aztán kijött egy doktornő és mondta, hogy Hayrinak maradnia kell, de egyébként kutya baja, reggel 9-fél 10 körül jöhetünk érte. A srácoknál aludtam, mert én onnan még húsz percre lakom kábé, és mire hazaérek, indulhatok újra el. Aludtunk egy kicsit, aztán elindultunk gyalog, taxi persze egy szál sem, vasárnap reggel még lehetetlenebb, mint szombat délután. Közben Ahmet megnézte Hayri biztosítását, és azt írták benne, amire én már számítottam, hogy ha alkohol a baleset oka, akkor nem fizetnek… bár azért a Casablancában nem vitték túlzásba a galéria korlátját, de a biztosító ezt nem hiszem, hogy különösebben figyelembe venné. Viszont amíg ezzel voltunk elfoglalva, megjelent Hayri velünk szemben az utcán, kiengedték, viszonylag jól érezte magát, csak a háta fájt, és azzal a jó hírrel jött, hogy nem kellett fizetnie.
Ez is azt bizonyítja, hogy a spanyolok igaz, hogy ugatnak, de nem harapnak, sőt, nagyon segítőkészek, még akkor is, ha eleinte durván válaszolnak. Temperamentumosak, ennyi az egész. De jó emberek.
Képek, mobillal készültek, azért picik:
Egyetem, város
Na, nem csak Barcelonában van ilyen :)
park
A mentorommal, Joséval szombat este
Alcoy by night, és Hayri meg én, mielőtt még leesett volna :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
***
