MOST ÉPP
INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz:
fb,
mail,
flickr
WEBBARÁTOK
2009
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2008
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)
2008. március 30.
Mexikóváros
Új rovatomban, az 5napban egy-egy várost mutatok be kissé rendhagyó módon: leírom, én öt nap alatt mit csinálnék ott. (Általában olyan helyekről, ahol már öt napnál többet töltöttem.) Íme az első, Mexikóváros.
0. nap: Érkezés este, lehetőleg ablak mellé szóló jeggyel - természetesen a látvány miatt. Mexikóváros bámulása, a végeláthatatlan fények végének hiábavaló keresése. Csodálkozás. Ámulás. Bámulás. Buenasznocsesz a passport controlnál, taxi, biztonságos jellel ellátott, lehetőleg S-el kezdődő rendszámú. Ablakon kifelé bámulás. Szállás elfoglalása, ablakon kifelé bámulás, alvás. (Nulladik nap még ne együnk. Elég lesz a gyomrunknak a többi is.)
1. nap: Reggel ablakon kifelé bámulás. Reggeli, lehetőleg rántotta, csípőset óvatosan tegyünk rá, mert a csípős nagyon csípős, főleg első nap. Taxi, egymáshoz túl közel épített színes és feliratokkal telefestett házak bámulása. Ablak letekerése, Mexikóváros illatának belélegzése, színeinek befogadása, elvegyülés a hangjaiban, bőrlégzés... Museo Nacional de Antropología. Őslakos kultúrák emlékei. Ebéd a Zona Rosa (egy főként turisták számára szépítgetett városrész) egy éttermében, igényektől függően. Lehetőleg nem BK-ben, McDo-ban vagy KFC-ben. Délután fogunk egy újabb taxit. (Általában, bárhová taxival megyünk. Legegyszerűbb, leggyorsabb. És most már L-es is lehet... ez nem a méretre vonatkozik, hanem S=seguro, azaz biztonságos, L=legal, azaz legális... amelyiken nincs se S, se L, abba inkább ne szálljunk be, főleg ha feltűnően külföldiek vagyunk.) Chapultepec kastély. Európai kultúra Mexikó kellős közepén, ez igen. Érdemes kisvonattal felmenni, nem drága, és úgyis meleg lesz. De alul biztosan árulnak palackozott vizet 5 pesóért. (Mindenhol ennyi, drágábban ne vegyünk, olcsóbban nem találunk, csapvizet ne igyunk. Azt a mexikóiak se isznak.) Chapultepec-park, csónakázás a Chapultepec-tóban. Séta a Paseo de Reformán, betérés a Hard Rock Caféba. Vacsora a közelben, lehetőleg valami helyi specialitás, mondjuk mole.
2. nap: Reggeli a hozzánk legközelebb eső Sanborns-ban. Központ, turibús (sight-seeing bus a legpontosabb meghatározása). Valahol a főtér (el zócalo) környékén leszállunk, mert itt vannak Tenochtitlán romjai, a Nemzeti Palota, és természetesen a katedrális. És persze maga a tér. Ha ezt mind bejártuk, már elég éhesek vagyunk egy újabb kulináris élményhez. Lehetőség szerint ne utcai kajapultnál együnk - legalábbis ha jót akarunk a gyomrunknak. (Így is esélyünk van egy jó kis hasmenésre, már csak az eltérő típusú ételek miatt is, nem érdemes még jobban kockáztatni.) Ha találtunk egy - lehet, hogy nem éppen bizalomgerjesztő, de higgyük el, ott teljesen normális - éttermet, együnk enchiladas-t. Csípni fogjuk. (Vigyázat, kölcsönös!) Ezután elsétálhatunk - ha kedvünk tartja - közelebbről megnézni a Szépművészeti Palotát. Délután menjünk el Xochimilco-ba hajókázni egyet. Ez társasággal nagyon jó mulatság tud lenni, főleg, ha jó kis tequila és mexikói sörök is csatlakoznak az úton. Ha nem bírjuk a csípőset, grillcsirkét együnk vacsorára. Pihenjük ki jól a nap "fáradalmait", mert a harmadik nap mászni fogunk. Piramist.
3. nap: Hotcakes a szálláson (tipikus "mexikói" étel az Egyesült Államokból...), egy palacsinta-jellegű étel, mert nincs időnk szalvétával törölgetni a salsát a könyökünkről. (A tipikus mexikói ételekkel nem nagyon történhet meg, hogy a könyökünkön jönnek ki, ám annál inkább, hogy a könyökünkön jönnek le.) Buszpályaudvar (még mindig taxival), Teotihuacán. Vasárnap ingyenes, de igazából ha már megvettük a - jó esetben - háromszázezer forintos repülőjegyet, egy belépő ide vagy oda igazán nem számít. Felmászunk a Nappiramisra, aztán kigyalogolunk az egésznek a másik végére, és felmászunk a Holdpiramisra. Ha szerencsénk van, nincs sokkal több 30 foknál (nekem nem volt szerencsém). Megint éhesek vagyunk, sajttal töltött chili a kiszemelt. Mire visszaérünk Mexikóvárosba, szokás szerint hullafáradtak vagyunk, pihenünk egy kicsit délután, aztán elmegyünk Tlalpan központjába fagyizni (megéri!), és este bemegyünk a főtérre, hogy meghallgassuk a mariachikat. Tacost eszünk vacsorára.
4. nap: Quesadillassal (oaxaca sajttal töltött tortillák), gyűjtjük az energiát a kedvenc napomhoz, melyet Coyoacánban fogunk tölteni. A híres mexikói festőnő, Frida Kahlo (igen, róla szól a Frida című film) ma múzeumként működő házát járjuk be elsőként. Tacos de pollo-t eszünk ebédre, aztán ücsörgünk a parkban, megnézzük a farkasos szökőkutat, a templomot, churros-t eszünk valami finomsággal töltve, és várunk, hogy besötétedjen, és elkezdődjön az igazi coyoacáni élet. Hallgatjuk a zenét (általában van), nézzük a mutatványosokat (mindig vannak). Aztán később beülünk pozole-t vacsorázni valahová, az est többi részét pedig egy kellemes sörözőben töltjük: például a Los Bigotes de Villa nevezetűben, vagy a Guadalupanában (ahol a pincér egyszer megígérte nekem, hogy legközelebb meghív minket, de amikor mentünk, akkor épp nem dolgozott).
5. nap: Az utolsó napra csak az ételek kötöttek - annyiban, hogy mi az, amit még mindenképpen meg kell kóstolnunk. Enfrijoladas (babbal töltött és leöntött tortilla) reggelire. Ebédre hal, mexikói fűszerezéssel (zöldségekkel, sajttal és kaktuszlevéllel), desszertnek sült banán. Mivel vacsorázni már csak a gépen fogunk (jó esetben esti géppel megyünk, hogy ismét lássuk fentről éjszaka Mexikóváros fényeit), délután éhenhalás ellen eszünk egy tamallal (kukoricából készült furcsa étel) töltött szendvicset. (Esélyünk sem lesz éhen halni.) A mai program egyébként kötetlen mászkálás valamelyik - számunkra kedves - városrészben: mondjuk a Condesában, vagy Coyoacánban. Egy utolsó taxizás - a reptérre. Check-in, vámmentes boltok. Tequilát sajnos a folyadékok szállítására vonatkozó szabályok miatt nehézkes felvinni a gépre, de az élményekre és emlékekre szerencsére nincsenek korlátozások. Bámulunk. Már megint. Még mindig. Emésztünk (most kivételesen szellemileg), ízlelgetünk (szintén). Fel se kellett volna szállni arra a gépre.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
***
.jpg){kind=link}
