Főoldal

KÉPEK

MEXIKÓ ÚTINAPLÓ

MOST ÉPP

INFO
Zenélek, és PE-GTK nemzetközi gazdálkodás szakon tanulok. Szeretek utazni, és szeretem lefényképezni, ahol járok.
Ha akarsz, megtalálsz: fb, mail, flickr

WEBBARÁTOK

Vartam Ckarlita

2010
01 02

2009
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12

2008
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12

2007
09 10 11 12

2006-2007 - hsz.freeblog.hu
(Mexikóból)

eszterkeblog

2010. március 2.
Tor-túr-a

A város úgy döntött, hogy milyen jó lenne feltúrni poénból felújítani itt mellettünk ezt a szép nagy parkot. (A Betekints-völgyről van szó.) Úgyhogy ennek pillanatnyi eredményeképp méteres sár van (oké, túloztam, de csak egy picit:)) a sétaúton, és nem lehet normálisan végigmenni a kutyával. A kutyának persze oké lenne, de én azért féltem a már így sem tiszta fehér cipőmet... és abba bele sem merek gondolni, hány giliszta heverhetett ott szabadon, csak nem láttam őket, mert már sötétedett.

Remélem, valami nagyon szépet csinálnak, mert ez nyár végéig decemberig tuti ilyen lesz, vagy rondább.

***

2010. február 25.
Arról, hogy hazajöttem, hogy honnan, és hogy hová, bő lére eresztve!

Lassan három hete itthon vagyok. A hideghez még nem szoktam teljesen hozzá, meg a fűtéshez sem, éjszaka egy szál trikóban vékony paplan alatt megsülök, amíg Roberta hosszú ujjú pizsamában alszik, dupla paplan alatt. Valami homeopátiás csodaszernek köszönhetően megúsztam a téli megfázást, és a spanyol csizmám (haha, nyugi, annyira nem szorít :D) mínuszokban is meleg, csak ha már olvad a hó, könnyen beázik... mindegy, 15€-t megért, meg egyáltalán, amilyen irigyen nézte Nóri alias Fashionprinzessin, amikor először találkoztunk, miután hazajöttem, na, az minden beázásért kárpótolt!

Valahogy még azt is feldolgoztam, hogy itt már egy hete ment az egyetem, amikor hazaértem, úgyhogy nem volt reghét pihenés, így jár, aki Spanyolországba megy. :)

Tényleg, ugorjunk is vissza inkább Spanyolországba, sajnos nem fizikailag, csak a történetben... Kezdem azzal, ami úgysem érdekel senkit: egyetem, vizsgák, stb., ezen belül is azzal, hogy minden vizsgám meglett, ráadásul egész jók lettek. A francia és a szolgáltatásmarketing 8-as fölött, a statisztika 7,2, ha jól emlékszem, vagy az a termelésmenedzsment és logosztika jegyem volt? Na mimdegy, ez a kettő 7 és 8 közötti lett, a spanyol regionális gazdaságtan meg 6,2, ezt nem tudom, hogy hoztam össze, le mertem volna fogadni, hogy nem lesz meg. Szerintem még arra is pontot adott, hogy jól írtam a nevem...

Ja, hogy furcsák ezek a hetesek-nyolcasok? Spanyolországban tízig osztályoznak, öttől van meg, és tisztán százalékra megy.

A tárgyakkal meg a vizsgákkal amúgy nem volt gondom, a nyelv teljesen oké, plusz megtanultam üzleti spanyolul, meg ha akarok, tudok olyan csúnyán beszélni, mint a spanyolok. (De nem akarok :))

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az egyetem és a vizsgaidőszak mindenhol ugyanolyan szörnyű, már ha az ember lánya erasmusosként is normális tárgyakat vesz fel, nem alibi kezdő angolt meg ilyeneket, rengeteg ajándék kreditért. Szóval meg kellett dolgoznom a plusz tíz fokos januárért! Viszont a spanyolok feltalálták (a spanyol viasszal együtt) a 24/7 tanulótermeket vizsgaidőszakban az egyetemen, ahová be lehet ülni, csönd van, az albérlettel ellentétben van fűtés és nincs semmi, ami elvonná a szorgalmas hallgatók figyelmét.

Egy dolog van csak, amit sajnos nem sikerült úgy megvalósítanom, ahogy szerettem volna: nem tanultam meg rendesen valenciaiul (nagyjából értem és pár szót tudok is, de azt azért nem mondanám, hogy beszélem). Ez a helyi nyelv (bár én inkább dialektusnak mondanám), valahol a spanyol és a katalán között van. A tiszta változata igazából tök ugyanaz, mint a katalán, de ezt egy valenciainak soha ne mondjátok, mert jobb esetben megsértődik, rosszabb esetben kórház :) szóval csak óvatosan a valenciaiak (meg egyáltalán akármilyen spanyolok) büszkeségével!

Tudni kell, hogy a történelmi Kasztíliát kivéve - ami Spanyolországnak nagyjából a közepe - senki nem spanyol. Ők bizony katalánok, andalúzok, valenciaiak, gallok, baszkok... és mindegyik nagyon büszke a származására! A különféle nemzeti identitású - egyszerűsítsünk - spanyolokon kívül van sok marokkói (értelemszerűen minél délebbre megyünk, annál több), románok, afrikaiak, bolgárok, ja, és rengeteg kolumbiai.

Spanyolország nagyon tetszik sok szempontból (klíma, kicsit magasabb életszínvonal, életmód, változatosság - vannak havas hegyek is meg rengeteg tenger, az emberek kevésbé morcosak, mint Magyarországon, stb.), ó, igen, és van valami, ami itthon - oké, Budapestet leszámítva - egyszerűen szörnyű: az emberek öltözködési "stílusa", bár nem is nagyon merném stílusnak nevezni... Ez persze eddig is bántotta a szemem, de fél év Spanyolország után, ahol még egy szomszéd Jóska bácsi is normálisan néz ki, ha kimegy az utcára, na, szóval ez katasztrófa. Persze más kérdés, hogy Veszprémben húszezer forint alatt nem lehet pl. normális farmert kapni, a feleakkora Alcoyban meg húsz euróért dobálták őket a Zarában.

Most mi van? Tök jó, hogy nagy és kényelmes szobám van, van benne rendes hangfal és lehet a zenét minőségi hangzással bömböltetni, ráadásul a hangszigetelés olyan jó, hogy még a csengőt se hallom, nemhogy a szomszédos szerviz zajait, ami nincs is. (Kint volt.) Próbálok meg koncertezem a zenekarommal, hideg van, meg persze egy csomóan hiányoznak. És leginkább próbálok a tanuláson kívül másra is időt fordítani. Például blogolásra. :)

***

2010. február 14.
Madrid

Amikor ezt írom, Madrid repülőterén ülök. Fél hat van kábé, szerencsére korábban megnyitották a check-int, mert már nagyon unatkoztam kint... (Itt se sokkal izgalmasabb, de le lehet ülni, nagyobb az ember biztonságérzete, és talán konnektor is van, mindjárt megnézem, mert lassan lemerül a laptop. Wifi nincs, de legalább írni tudok, unaloműzőnek ez is jó.) Még két óra van kapunyitásig, azt valahogy el kell töltenem.

A városnézéssel jóval hamarabb végeztem, mint gondoltam, mondjuk az is igaz, hogy nem sokkal nyolc után már bent voltam a város közepén. (És előtte még reggel a reptéren összefutottam román barátnőimmel, Ancával és Andreával, amiben az a vicces, hogy Anca péntek este mondta, hogy úgyis összefutunk majd Madridban véletlenül.)

Madridról röviden: nagyon szép, érdemes megnézni, ha épp útba esik! Tényleg nagyon tetszett a belváros. Nem olyan elvarázsolós-hangulatos, mint Prága vagy Barcelona, meg nem olyan két hét alatt sem unod meg, mint London, és még annyira sem, mint Berlin, de egy napra (oké, hosszú hétvégére is) pont jó.

Nagyjából azt néztem meg, amit leírtam, hogy meg fogok nézni. Igazából mindegyik marhajó volt. Főleg a Templo de Debod. A Parque del Retiro hatalmas és nagyon jól néznek ki azok a nagy fák, és a helyiek úgy használják, mint egy teljesen normális parkot, futnak benne meg kutyát sétáltatnak, és ez tök jó. Reggeli fényekben különösen tudom ajánlani.

A Prado-t (gy.k. a spanyolok British Museum-a/Louvre-ja) csak kívülről néztem meg, de jó nagy sor volt. Kívülről elég méretesnek tűnik, gondolom, egy nap alatt ezt sem lehet rendesen végigjárni. A Plaza de la Cibeles (illetve a közepén a szökőkút) szintén nagyon szép, de nekem egy másik épületen akadt meg inkább a szemem, mégpedig a Banco de España (spanyol nemzeti bank) épületén! (Igen, majd teszek fel képeket.)

Terv szerint a Gran Vía felé vettem az irányt, ez egy kicsit csalódás volt, persze, nem szabad olyan elvárásokkal utazni, hogy most látni fogok egy spanyol Oxford Streetet (de még csak nem is Champs Elysées-t), mert úgysem. Jó, este biztos nagyobb szám, de van pár színház, bolt meg hotel, és igazából ennyi. Viszont útba esett a Cervantes Intézet főépülete is (ahonnan kemény egy év alatt kiküldték a nyelvvizsgabizonyítványomat… biztos gyalogos futárral), ami szintén nem egy ronda építmény :) Láttam még egy McDonald’s létére szép McDonald’s-ot is, és aki kurvázni akar Madridban, annak el tudom magyarázni, melyik utcában vannak. (A szép McDonald’s sarkán.) Soho :) Ugyanabban az utcában van egy olyasmi festett ház is, mint Tartuban az egyetem utcájának az elején. (Arról van is kép valahol.)

A Puerta del Sol-ban egyértelműen a szederfáról csemegéző maci szobra a legjobb – múltkor nem szamócát írtam? na mindegy, bogyós gyümölcs. De én azt hittem, nagyobb lesz a szobor… (kicsit úgy jártam vele, mint a Mona Lisával, aki volt már a Louvre-ban, tudja, miről beszélek. De csak kicsit, mert azért nagyon cuki a medve!)

A Plaza Mayor (főtér) hatalmas, nem is nagyon fért bele a képbe, pedig nagylátószögű! :) Szóval a méreteit inkább élőben tanácsos szemügyre venni. A székesegyház (Almudena) inkább furcsa, mint szép, nálam székesegyházilag jelenleg a valenciai vezet (mármint a spanyolok közül). Azt tényleg meg kell nézni. A királyi palotába nem mentem be, de jó nagy az is.

Na, de a legjobb tényleg a Templo de Debod. (Egyiptomi eredetű, nem tudom igazából a sztoriját, az a kifogásom, hogy fáradt vagyok, mert nem sokat aludtam a buszon éjjel. De tényleg inkább néztem, mint olvastam.) Szóval inkább majd beszéljenek a képek, ne én.

(Utóirat: ennek a kis beszámolónak a megírása pont kitöltötte a működő konnektorra találás és a kapunyitás közötti időt, de jó! :) Úgyhogy most megyek is, még annyit azért el kell mondanom, hogy a becsekkolós pasas nagyon rendes volt, mert a 21 és fél kilómra egy szót se szólt, szerintem a kézim is nagyon a tízkilós határon lehet, és mindezt úgy, hogy küldtem haza egy jókora csomagot, valamint a basszusgitár tokja elég rendesen ki van tömve ruhával. Tejóég, mindjárt otthon vagyok, és remélem, +10 fok van és harminc centi hó – kivéve a leszállópályán. Tudom, fizikai képtelenség. De tök jó lenne.)

***

2010. február 6.
¡Adéu Alcoi!

Hajaj. Ennek vége. Utolsó ebéd a törököknél, utolsó nagy csütörtöki buli (másnapos péntekkel), utolsó pénteki vacsi barátokkal (alkohol nélkül, a csúnya másnapra tekintettel), utolsó shopping a csajokkal (szolidan, mert annyi hely nincs a bőröndben), utolsó liftezés a nemzetközi irodába papírokért, utolsó két vizsgáról még nincs eredmény, utolsó bevásárlás a sarki Mercadonában. Utolsó ebéd, amikor Juliet kinyitja a konyhaszekrényt és tanácstalanul megkérdezi (csak úgy, nem is tőlem, inkább a levegőbe): "Mit egyek?" Utolsó spagetti, mert komolyabbat főzni lusta vagyok (meg mert ez van itthon). Utolsó alkalom, hogy meg kell másznom ezt a jókora kaptatót, aminek a közepén lakunk. Utolsó nagy séta Alcoyban és az utolsó átsétálás 4-5 hídon egy délután.

Utolsó busz Alicantéba, aztán irány Madrid Barajas reptér (hihetetlen, de van közvetlen busz a reptérre. Alicantéból.) A reptéren a csomagmegőrzősök becsületére bízom minden cuccomat, én magam pedig felpattanok egy metróra, és meg sem állok a város közepéig.

A Parque del Retiro elég nagy ahhoz, hogy eltöltsem az időt tízig, amikor általában nyitnak a múzeumok, templomok, meg bármi, ami egyébként zárva van. A park egyik sarkánál van a Puerta de Alcalá, onnan egy kis kitérővel - a Gran Víát útba ejtve - megnézem a Puerta del Sol-nál Madrid jelképét, a szamócát csemegéző medvét. Persze nem maradhat ki a főtér, a Plaza Mayor. Közeledünk a Palacio Realhoz, azaz a királyi palotához, aminek pont a sarkában van a székesegyház, az Almudena. És ha az időt jól osztom be, akkor a naplemente pont a Templo de Debodnál ér.

Akkor viszont már indulnom is kell vissza a reptérre, mert este nyolckor száll fel a gép, és háromnegyed tizenkettőre ér Budapestre. (Ilyen messze van, vagy légcsavarossal megyünk??) elnéztem, szóval negyed tizenkettőre. Így picit reálisabb a menetidő :)

Micsoda, én, holnap, Magyarországon?! Máris?

***